Nagy Lili: „Hiszek abban, hogy ha nagyot álmodok, akkor az teljesülni fog ”

Egy aranytorkú lány Hódmezővásárhelyről, aki kezdetben a vidék legjobbjaitól tanult, ma pedig már a hazai jazzélet legnívósabb helyszínein léphet fel, és az ország legjobbjaitól tanulhat. Nyakamat teszem rá, hogy hazánk egyik legmeghatározóbb (jazz)énekesnőjévé fog avanzsálódni az elkövetkező években, évtizedekben. Nagy Lili a beszélgetőtársam. 

Emlékszem, amikor 2015 februárjában nagyközönség előtt debütáltál Szegeden az IH Rendezvényközpontban, és arra is, hogy azon az estén egészen elképesztő energiák szabadultak fel.

 

Igen, csodás este volt! Egykori énektanárom, Károlyfalvi Krisztina volt az, aki ezt az egész koncertet nyélbe ütötte, ő indított el az utamon a jazz irányába. Nagyon sokat köszönhetek neki, többek között általa ismertem meg Blaho Attilát is, akinél kezdetben zongorázni tanultam, később pedig kollégák lettünk. Teljesen meglepett, mikor Matthew (Matthew Mitchell – gitárművész) megjelent a koncerten. Nem tudtam róla, hogy trióban fogunk játszani. De nagyon örülök, hogy így alakult, mert ahogy magukkal ragadtak a fiúk, az valami egészen hihetetlen élmény volt. A műsor végén Kriszta elkérte a mikrofont pár szóra. Emlékszem, sírt… Én is sírtam… Mindenki sírt. (Nevet.)  Nagyon megható és szép pillanat volt. 

Jelenleg a Kodolányi János Főiskola jazz szakán folytatod a tanulmányaidat, és valami azt súgja, most is a legjobb kezekben vagy.

Igen, abszolút. Egyik tanárom Pély Barna, aki egy megismételhetetlen figura. Hatalmas energiákkal rendelkezik és ezt abszolút át is tudja adni. Egyszerűen minden zenésznek képes valami újat tanítani. Elképesztően energikus és mindig tele van ötletekkel, nem is tudom, hogy csinálja. A jazz vonalat Kazai Ágnes erősíti, a klasszikus éneket pedig Farkas Erzsébettől tanuljuk.  Mindhármukat nagyon szeretem és őszintén nagyon boldog vagyok, hogy a Kodolányira járhatok.

 
Több saját formációd van, illetve több formáció kapcsán találkozhatunk a neveddel, mint közreműködő. Lilin Quartet, Balogh Tamás Quartet feat. Nagy Lili, WorldWide, Lilin – Blaho Attila Duó. Kifejtenéd, hogy az egyes formációk mit takarnak pontosan?

A Lilin Quartet a legfrissebb formáció, aminek a különlegessége, hogy a zenekar a Kodolányin formálódott. Bevallom, pár hónapja még nem is gondoltam volna, hogy ezekkel a srácokkal együtt fogok játszani. A Magyar Jazz Ünnepe egy rendezvénysorozat, melynek keretén belül április 6-án a Budapest Jazz Clubban mi képviselhettük az iskolát. Annyit készültünk a koncertre és mindeközben olyan jól éreztük magunkat, hogy úgy döntöttünk, folytatjuk a közös zenélést, így megalakult a Quartet. A Balogh Tamás Quartet feat. Nagy Lili egy egyszeri felállás volt a Zeneakadémián, ahol a WorldWide dalokat zenekarra áthangszerelve adtuk elő. A Lilin - Blaho Attila Duó is inkább alkalmi formáció. Olykor kiegészül egy vendég zenésszel, mint például az algyői Újévi Koncertünkön Benedek Áron trombitással, vagy az Ella Fitzgerald emlékesten Matthew Mitchell gitárművésszel. Nagyon szeretek Attilával zenélni, mindig örülök, amikor hív. Továbbá alapítottunk egy új zenekart is, melynek tagjai Almássy Márton, Benedek Áron, Szabó Dániel Ferenc, Szeifert Bálint és Ifj. Tóth Pisti. Áronnal közösen írjuk a dalokat, már el is készült pár dal demója. Terveink közt szerepel, hogy felvesszük őket stúdióban és szeretnénk majd lemez formájában is megjelentetni.

Az elmúlt hónapokban annyi médiaszereplésed, tévés és rádiós interjúd volt, hogy csak kapkodtam a fejem. Az is eszembe jutott, hogy tulajdonképpen a sokat futtatott sztároknak sincs több…

Ezeket nem én intéztem. De tényleg. Ez az Élet volt. Én csak megyek, ahova hívnak. (Nevet.) Igazság szerint én is kapkodom a fejem, hiszen nincs menedzserem, és ennek ellenére mégis nagyon szépen alakulnak az események. Egyébként képzeld, a szerencseszámom a 22, és mostanában ahova csak megyek, mindenhol ezzel a számmal találkozok. Persze, lehet rá azt mondani, hogy beképzelem, de olyan pozitív energiák áramoltak felém az elmúlt időszakban, hogy azt gondolom, a mostani életszakaszom kulcsfontosságú lesz majd a jövőre nézve.

Április 1-jén a Zeneakadémián adtatok koncertet a Balogh Tamás Quartettel. Ha jól tudom, az egyik gyerekkori álmod vált valóra azzal, hogy felléphettél a Zeneakadémián.

Óriás élmény volt! Beléptem a Zeneakadémiára, és mintha egy gyönyörű palotában lettem volna. El is tévedtem. (Nevet.) Boldog vagyok, hogy szerzőként és előadóként állhattam a színpadon ezekkel a tehetséges zenészekkel, tényleg egy álmom vált valóra. Na meg az, hogy saját öltözőm volt a Zeneakadémián! Hát ez egy csoda! Biztos, hogy egész életemben emlegetni fogom ezt a napot.

Az Opus Jazz Clubban a Sárik Péter Trióhoz csatlakozhattál két, szintén nagyon tehetséges énekes tanonccal: Munkácsy Eszterrel és Szász Ágnessel. Sárik Péter hatalmas szakmai tekintéllyel bír. Mivel érdemelted ki, hogy a szárnyai alá vegyen?

Péterrel először 2016 májusában találkoztam Marosvásárhelyen, a VIII. Nemzetközi Egyetemista Jazz Fesztiválon, ahol megnyertem a legjobb énekesnek járó díjat. Péter az egyik zsűritag volt és felfigyelt rám, majd a díjátadó gálán zenéltünk is együtt, ami óriási siker volt. Az egy dolog, hogy megnyertem a versenyt, de az, hogy hónapokkal később Sárik Péter felhívott azzal a szándékkal, hogy egy közös koncertre invitálna, úgy gondolom ez volt a legnagyobb szakmai elismerés, amit kaphattam.     

A WorldWide egy populárisabb hangvételű projekt, melyben Balogh Tomi a társad, de az sem mellékes, hogy mint zeneszerző és szövegíró ebben a formációban mutatkoztál be.

Tomival először a Lamantin Jazz Táborban találkoztam Szombathelyen. Egy esti jammelés után odajött hozzám, és nagyon gyorsan közös nevezőre találtunk, ami a zenélést illeti.  Rá néhány hónapra megkeresett, hogy vannak ötletei, és hogy benne lennék-e. Azonnal igent mondtam, mivel addig csak feldolgozásokat énekeltem, de egészen más az, ha magadból is tudsz adni. Korábban már írogattam otthon dalszövegeket, melyek Tomi zenéi által méltó köntöst kaptak.

A Too nice volt az első WorldWide dal, melynek szövegét te írtad angol nyelven és a környezettudatosságról, bolygónk megóvásáról szól. A mindennapi életedben is ilyen planétás vagy?

Igen, igyekszem. És buzdítom erre a környezetemben élőket is, hogy figyeljük oda, legyünk környezettudatosabbak. De ez a dal kicsit túlmutat önmagán, mert a lényege az, hogy óvjuk a bolygónkat, de ott van az is, hogy figyeljük oda egymásra. Úgy gondolom, hogy a zenélésben is hatalmas kincs, ha olyan zenészekkel dolgozol, akik kölcsönösen figyelnek egymásra.

A minap Blaho Attilával és Matthew Mitchell-lel emlékeztetek meg Ella Fitzgerald életéről és munkásságáról. Szerintem sokkal több hasonlóság van közted és Ella között, mint ahogy azt gondolnánk.

Hát nagyon boldog lennék, ha egy olyan életpályát tudnék befutni, mint Ella!  (Nevet.) Úgy gondolom, hogy amellett, hogy tehetséges volt, az ő életében a szerencse is nagyban közrejátszott.  Úgy tudom, szakmai pályája akkor kezdődött mikor Chick Webb felkarolta őt, majd zenekarával a Savoy báltermében zenélhetett, ahol sokat tanult a zenészektől és nagyon sok tapasztalatot szerzett. Nekem egyébként Attila és Matthew olyanok voltak, mint Ellának Chick Webb. (Nevet.) Engem ők karoltak fel már fiatalon, és Ella is nagyon fiatalon kezdte. Az életrajzáról szóló könyvben olvastam, hogy ő is nagyon izgulós volt. Ez teljes mértékben igaz rám is. Amíg nem érek fel a színpadra, nagyon izgulok. Utána már, ha fent vagyok, elmúlik, de az előtte lévő tíz percben szoktam idegeskedni.

„Válassz olyan foglalkozást, amit szeretsz és soha többé nem kell dolgoznod.” – Confucius ezen bölcseletét a közösségi oldaladon osztottad meg. Ha szívvel közelítek ehhez a gondolathoz, akkor azt mondom, hogy „Ez olyan csodálatos!”, azonban ha aggyal, akkor azt mondom, hogy „Naiv lányka, nem tudja még, milyen az élet.”

Reménytelenül bizakodó és álmodozó vagyok. Most még. (Nevet.) Remélem, a későbbiekben is ilyen maradok. Hiszek abban, hogy ha nagyot álmodok, akkor az teljesülni fog. Eddig úgy tűnik, ez beválik. Az éneklést és a zenélést választottam hivatásomnak, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ebből meg tudjak élni és meg tudjak állni a saját lábamon.

Hamarosan ismét útjára indul az X-faktor, ahol egyre több az ún. direct casting, vagyis egyre gyakoribb, hogy még kevéssé ismert tehetségeket, elfeledett előadókat, vagy épp vokalistákat keresnek meg. Őszintén, ha téged megkeresnének, elvállalnád?

Az az igazság, hogy engem már négyszer megkerestek Facebookon, ugyanazzal az üzenettel. Állítólag hallották valahonnan, hogy nagyon szépen énekelek, de egyébként fogalmam sincs, hogyan találnak meg. Eddig mind a négyszer nemet mondtam. Én azt vallom, hogy az a jó, ha szépen, fokozatosan, kellő szakmai alázattal haladok előre az utamon. Hiába kapnának fel egy hónapra, utána úgyis mindenki elfelejtené, hogy ki az a Nagy Lili. 

Visszaemlékezéssel kezdtük, zárjuk is visszaemlékezéssel a beszélgetést. Mi még talán pont abba a korosztályba tartoztunk, akik gyermekként megélhették a nagy húsvéti locsolkodásokat, vendégvárásokat. Kisfiúként elindult az ember egy kölnivel, majd hazatért egy halom csokival és nem kevés pénzzel. A lányok kevésbé voltak ilyen szerencsések… Vidéki lányként okoztak számodra valamilyen „traumát” a húsvétok?   

Igen. A kölnis locsolás az nekem mindig konkrét trauma volt. Mindig vártuk a locsolókat, mindig jöttek, és mindegyiknek büdösebbnél büdösebb kölnije volt. (Nevet.) A nap végére iszonyú szaga lett a hajamnak, ami még többszöri hajmosás után is megmaradt. Később aztán az osztálytársaim áttértek arra a taktikára, hogy vízzel locsoltak. Nem tudom, hogy tudtad-e, de délután elvileg a lányok locsolkodnak. A srácok mindig délután jöttek és óriási vízi csatákat vívtunk. Vödörrel. Telibe. (Nevet.) Azt úgy már nagyon élveztem!   

Takó András    

Fotók: Mészáros Kata, Sz.Tilda Panna, Zsótér Bence

(Az interjú 2017 áprilisában jelent meg a Kultúrprojekt Online Magazinban.)